A napkeleti b�lcsek

Kar�csony t�j�n mindig el�ker�l az az evang�liumi r�sz, amikor a napkeleti b�lcsek, ezek a titokzatos v�ndorok, megl�tj�k a betlehemi csillagot, �s elindulnak, k�vetik Betlehembe. A templomokban �gy is megeml�keznek r�luk, hogy ki�ll�tj�k a szobraikat a j�szol mell�. Ott �llnak, az egyiknek a kez�ben az arany, m�sikn�l a t�mj�n, a harmadikn�l a mirha.

Kik is lehetnek ezek a kir�lyok vagy napkeleti b�lcsek, nem tudjuk pontosan. De tal�n az egyik, a G�sp�r, az egy olyan kir�ly lehetett, akinek minden k�v�ns�g�t teljes�tett�k, akinek az akarat�t udvari emberek sz�zai, ezrei lest�k. Hogyha �ppen zen�re t�madt kedve, akkor az udvarmester m�r intett is, j�tt a zenekar, h�zta a talpal�val�t. Amikor l�tt�k, hogy G�sp�r kir�lynak a figyelme ellankad, m�r kev�sb� �r�l ennek a zen�nek, akkor ism�t egy int�sbe ker�lt �s lecser�lt�k az egy�ttest, j�tt egy m�sik, m�sf�le muzsik�val. Ha G�sp�r kir�lynak focizni t�madt kedve, m�r el� is �llt a nemzeti v�logatott, �s � is j�tszhatott. Persze meg volt hagyva mindenkinek, hogy itt ma csak G�sp�r kir�lynak szabad g�lt l�ni, �gyhogy az ellenf�l j�t�kosai is neki passzolt�k a labd�t, �s azt vette �szre, hogy ha a kapura r�g, akkor a kapus direkt a m�sik ir�nyba vet�dik, nehogy v�letlen�l kifogja az � l�v�s�t. �gy bizony hamar unalmass� v�lt az �let.

Ahogy teltek-m�ltak a h�napok �s az �vek, G�sp�r kir�ly elvesz�tette a kedv�t. Nem telt m�r �r�me sem a zenehallgat�sban, sem a sportban, hanem csak �lt a tr�nteremben �s kedvetlen�l n�zett maga el�. Pedig az udvari emberek v�ltozatlanul megpr�b�lt�k kital�lni mindenf�le sz�nd�k�t. G�sp�rban pedig lassan meg�rlel�d�tt az elhat�roz�s, hogy vil�gg� megy �s �j �letet kezd. Egyik este, amikor m�r mindenki aludni t�rt, kin�zett a tr�nterem ablak�n, s megl�tta a csillagot az �g alj�n. Azt gondolta, ez alkalmas id� arra, hogy �tra keljen. Leped�ket csom�zott �ssze, leeresztette az ablakb�l, eg�szen a f�ldig �rt a v�ge, majd fogta mag�t, s lem�szott rajta. Odalent nyak�ba vette a v�ndortariszny�j�t, �s elindult a csillag nyom�ban.

A m�sodik napkeleti b�lcset, aki a j�szol mellett �ll, �gy h�vjuk, Menyh�rt kir�ly. Ez a Menyh�rt tal�n egy h�res orvos volt. Egy orvos, aki sokf�le betegs�get ismert, �s nagyon sok beteget meggy�gy�tott. J�ttek hozz� az emberek, �s nem is k�rt sok p�nzt a gy�gy�t�s�rt, csak annyit, amib�l a legsz�ks�gesebbekre futotta. �r�mmel, sz�vess�gb�l gy�gy�totta az embereket. De hi�ba h�res orvos valaki, vannak olyan betegs�gek, szenved�sek, amiken m�g � sem tud seg�teni. Ez volt neki a legnehezebb: l�tnia azt, hogy emberek szenvednek, s hi�ba szedi �ssze minden tudom�ny�t, k�ptelen rajtuk seg�teni. Arra v�gyott, milyen j� lenne, ha tal�lna egy tud�s k�nyvet vagy egy b�lcs embert, akit�l megk�rdezhetn�, hogy mi�rt is szenved az ember a f�ld�n. Ekkort�jt l�tta meg egyik este � is a csillagot. K�nyveiben olvasott r�la, hogy amikor ez a csillag megjelenik, egy nagy kir�lyhoz vezeti a v�ndorokat, akik k�vet�s�re v�llalkoznak, s arra gondolt, hogy tal�n ez a kir�ly majd v�laszolni tud a k�rd�s�re.

A harmadik: Boldizs�r. Boldizs�r arca fekete. �gy is h�vjuk, hogy a szerecsen kir�ly. Valahonnan messzir�l, tal�n Afrik�b�l j�tt. Ki is lehetett �? Tal�n egy olyan kir�ly volt, akinek megtetszett egy szomsz�dos orsz�g kir�lyl�nya, �s feles�g�l szerette volna venni. A kir�lyl�ny apja kihirdette, hogy j�jjenek a k�r�k, �lljanak hossz� sorba, �s aki megtetszik az � l�ny�nak, annak adja a kez�t. �gyhogy Boldizs�r is f�ltariszny�zott, �s elment, be�llt a k�r�k sor�ba, de azt l�tta, hogy mindegyik k�r� szomor� arccal bandukol ki a tr�nteremb�l, �gy l�tszik, hogy a kir�lyl�ny nagyon v�logat�s lehetett. Amikor � is bekopogott a tr�nterem ajtaj�n, �s meg�llt a kir�lyl�ny el�tt, el�mult annak ragyog� sz�ps�ge l�tt�n. De a gy�ny�r� l�ny r�emelte a tekintet�t, �s kinevette �t.

- Te meg mit keresel itt, te kormos k�p�? - k�rdezte. - Csak nem gondolod, hogy hozz�d megyek feles�g�l? Eredj inn�t, keress egy csillagot, mosd meg a f�ny�ben az arcodat, �s hogyha a csillagf�nyt�l h�feh�rr� v�lik a b�r�d, akkor gyere vissza! Akkor tal�n hozz�d megyek. Boldizs�r er�sen elhat�rozta, hogy � csak az�rt is elveszi ezt a kir�lyl�nyt. Neh�znek tal�lta a feladatot, de arra gondolt, hogy neh�z-neh�z, de tal�n m�gsem lehetetlen. Este, amikor felj�tt a hold �s a csillagok, eg�szen az �g alj�n megl�tta a betlehemi csillagot. Nem tudta, honnan ker�lt el�, merre tart, de azt l�tta, hogy alacsonyan halad. Nagyon meg�r�lt.

- Ezt nyakon cs�pem - hat�rozta el. Vette a kir�lyi lepkeh�l�j�t, �s elindult a palot�b�l a csillagot k�vetve.

A h�rom kir�ly tal�lkozott egy �tkeresztez�d�sn�l, ahol elmes�lt�k egym�snak, hogy ki mi�rt indult �tnak. Majd Menyh�rt, az orvos �gy sz�lt:

- Nem tudom, hogy ti megtal�lj�tok-e, amit kerestek, mert ez a csillag egy kir�lyhoz vezet, de tal�n � orvosolni tudja a ti neh�zs�geiteket, bajaitokat is, �gyhogy, azt javaslom, menj�nk tov�bb egy�tt.

�gy k�z�sen folytatt�k �tjukat. Mentek-mentek, falvakon, v�rosokon kereszt�l, m�g v�g�l el�rkeztek egy barlanghoz. A barlangban ott �llt a j�szol szalm�val b�lelten, �s a szalm�n ott fek�dt a kisgyermek, J�zus, mellette M�ria �s J�zsef. A b�lcsek k�sz�nt�tt�k �ket, s megk�rt�k M�ri�t, hadd vessenek egy pillant�st a kis �jsz�l�ttre.

Mik�zben a gyermeket n�zt�k, G�sp�r kir�ly arra gondolt, hogy ez a kisbaba mennyire f�zhat, hiszen itt hideg van, csak egy �k�r meg egy szam�r �ll k�r�l�tte, azok f�jj�k r� a p�r�t, azzal pr�b�lj�k melengetni. Esz�be jutott, hogy a kir�lyi pal�stj�t levehetn� �s r�ter�thetn�. Meg is tette, �s ekkor hirtelen megvil�gosodott el�tte, hogy mi�rt volt � eddig boldogtalan �s kedvetlen. Bizony az�rt, mert mindenki az � akarat�t, az � k�v�ns�g�t leste, �s mindenki neki akart szolg�lni. Neki j�tszottak a zen�szek, a sportol�k, de arra nem volt m�r lehet�s�ge, hogy � aj�nd�kozzon meg m�sokat. Hirtelen meg�rezte azt, hogy aj�nd�kot adni m�snak, ez ad �rtelmet �s �r�met az embernek. Elhat�rozta, hogy visszat�r az orsz�g�ba, �s ezt fogja gyakorolni.

Menyh�rt kir�ly pedig, ahogy n�zte a j�szol mellett a kicsit, arra gondolt, hogy ez a kisgyerek is feln� egyszer. �s mintegy l�tom�sk�nt megjelent neki, hogy ez a kisgyerek, m�r feln�ttk�nt, szint�n szenvedni fog, mert az emberek majd keresztre fesz�tik. De a szenved�se nem lesz f�l�sleges, mert ez�ltal ennek a kisgyereknek az apja, aki maga az Isten, meggy�gy�tja minden ember szenved�s�t. Menyh�rt egyszerre megnyugodott. Tudta, hogy n�h�ny nap m�lva visszat�r a szeg�nyei k�z�, gy�gy�tani �ket, de m�r nemcsak orvoss�got ad nekik, hanem el tudja nekik mondani, hogy van valaki, aki azoknak a szenved�seknek a titk�t is ismeri �s gy�gy�tja, amiken � nem tud seg�teni.

V�g�l a harmadik, Boldizs�r, szint�n ott �llt a j�szol mellett, �s azt l�tta, hogy a kisgyerek r�nevet. Megh�kkent.

- Nah�t, ilyen fekete az arcom, �s m�gis mosolyog r�m valaki? �gy is j� vagyok, �gy is szeret engem? Akkor nem kell nekem az a kir�lyl�ny. Tal�lok valaki m�st helyette, aki ehhez a kisgyerekhez hasonl�an mosolyogni fog r�m. Nem kell nekem csillag meg csillagf�ny, nem kell nekem az arcomat tiszt�ra mosni, engem �gy is lehet szeretni! - �s hirtelen vid�m lett a sz�ve, �s sz�kdellni lett volna kedve, hogyha nem lett volna olyan m�lt�s�gos kir�ly.

Kis id� m�lt�n a napkeleti b�lcsek hazat�rtek otthonukba, mindegyik azzal az �zenettel a sz�v�ben, amit a j�szol mellett kapott az �jsz�l�tt�l.