MRIZS ZSIGMOND VERSEI
ZSOLTROK KNYVE
XXX. ZSOLTR
Dvid hlaneke nagy veszedelem utn
Magasztallak Uram, felemeltl engem,
Nem hagytad, nem trted ms rabjv lennem,
h Uram, Istenem, hozzd kiltottam,
Knyrltl rajtam.
Felhoztad lelkemet alvilg poklbl,
Fel is tmasztottl haldoklk hadbl,
Zengedezzetek az Urnak minden hvek,
Hlval tlt szvek.
Percig tart haragja, lethosszig kegye,
Este bnat szll rnk, rm kl reggelre,
Azt mondom n azrt j llapotomra:
Nem rendl meg soha!
gy knyrgk: Uram, mit hasznl cspp vrem,
Ha por issza, hogyha ltem vgt rem,
Dicsit-e Tged az a por s holt llek?
Irgalmazz, hadd lek!
s te siralmadat fordtd vgsgra,
Gyszruhm leoldtad, im bborra vltva!
Zengjen dicsreted, magasztaljon Tged,
rkk, mig lek.
LXIX. ZSOLTR
Nagy nyomorsgban snyl ember esedezse
Szabadits, szabadits h Isten,
Mert a vz, mert az r elsodor.
Mly srba, dgvnyba slyedtem,
Az rvny elborit, rm omol.
Elfradt, kiszradt a torkom,
Elbgyadt, elborult kt szemem,
Kiltok, jajongok a porban,
Mert vrlak, idzlek Istenem.
Tbb gyll, tbb ldz, mint a por,
Ok nlkl, rtatlan zaklatva.
Te ismersz, te lthatsz; szivem forr,
Hogy hiszek, hogy bzom szavadba!
Szavadrt, nevedrt gyalzst,
Szenvedek, eltrk lenzst:
Epedek, esengek rted s lsd
Jvevny lettem n, jvevny;
Gyalzd legyalz cudarul,
Mert rted, mert Vled cselekszem:
Ha sirok, bjtlk rm fordul
S gyszomban kicsufol ezer szem.
Leszlnak, szidnak a kapuban,
Kicsufol, kidalol a rszeg:
De ldlak, imdlak n Uram,
Mert lelkem, mert szivem felvszed.
Emelj ki, ments ki az iszapbl,
r, rvny, verem el ne nyeljen:
Kegyelmed, irgalmad s jsgbl
Szent orcd tnjk fel a helyen.
Lgy kzel, vltsd meg bs lelkemet,
A szgyent, pirulst Te ltod,
Megtrten, betegen lehellek,
S rszvtet, vigaszt nem tallok.
Mrgeket kevernek tkembe.
Ecetet, hnytatt, ha innm:
Vaktsd meg, roskaszd meg ltembe,
Dobzknak, hetykknek hlt hnyj.
Palota laksuk pusztv
Busul haragod tapossa:
Kit kedvelsz, kit szeretsz rtk lsd
Pusztknak, hegyeknek lakossa.
Gyjtsd egybe, szedd ssze gazsguk,
letet, vltst ne rjenek:
Nyomorult szenved rabsgut,
Emeljen fel engem rdemed.
nekkel, hlval dicsrlek
S kedvesb ez krnl, tuloknl:
h rm betegnek, szegnynek,
Hogy az Ur, az Isten renk vr.
Dicsrjk az egek s fld martja,
A tenger s mi l, szent nevt,
Mert Siont s Judt megtartja,
s benne szolgit, h npt!
XCIII. ZSOLTR
rmnek
Uralkodsz h Uram, mltsgot ltvn,
Felltztl Uram, hatalmat vezve:
Megingathatlann flded erstvn,
Ersited szked szilrdd, rkre.
A folyk h Uram, folyvizek zgnak,
Zudulnak flvervn hullmoknak ivt:
Zg, zeng, drg, felsges hangjuknl
Felsgesebb Uram, legszelidebb igd.
CXX. ZSOLTR.
Bkeszeret ember panasza
Nyomorusgomban Istenem
Ki hallgat meg engem, ha te nem.
Ments meg a hazugnak nyelvitl,
Ktsznnek szja mert megl.
Hasznl nktek a nyelv, ha csalrd?
les nyilra rakva tzparzs!
Jaj nekem bujdosnom Msekben,
Lakoznom a Kdr npiben,
Bkessgnek mert szl gyllt
S itt kitrva lelkem szem eltt.
mbr vagyok maga a bke,
Brmit szljak, harc itt a vge.
CXXIII. ZSOLTR
Nyomorsgban veszteglk
Szemeimet Hozzd emelem,
Ki lakozol mennyben Istenem!
Mint szolgk a gazdt figyelik
S szolglk az urn kezeit:
Jehova gy vsznk mi krl,
Amig rajtunk lelked knyrl.
Knyrgni hajt az alzat,
Mert gyalzat rajtunk, gyalzat.
Csfolkodnak vlnk a dsak,
Legyalznak gggel koldsnak.
CXXVI. ZSOLTR.
Fogsgbl szabadultak
Rab Siont im hogy visszavezettl.
Olyanok voltunk, mint lomltk,
Mint lomltk.
mde betelt sznk vg nevetssel,
Fakad a nyelvnk vgadozsra,
Vgadozsra.
Szlt a pogny is, szlt a pogny np:
Hatalmasan tn az Ur ezekkel,
Az Ur ezekkel.
Nagy cselekvs volt mit cselekedtl.
Lsd hogy rvendnk, hogy rl szvnk,
Hogy rl szvnk.
Hozd Uram vissza rab fiainkat,
Mint patakokat a dli fldrl,
A dli fldrl.
Knnyhullatssal akik vetettek,
Hadd aratnnak vgadozssal,
Vgadozssal.
Ki vet magvt srva cipelte,
Nyerjen az kvt vgadozssal,
Vgadozssal.
CXXIX. ZSOLTR
Nyomorgsbl szabadult Izrel
Szorongattak sokat ifjusgom ta,
Mg se brtak vlem.
Szntk szntottanak htamon barzdt
s patakzott vrem.
h de az Ur igaz, eltrdeli vasuk,
Megsttl napjuk.
Mint hztetn a f, a gonosz elszrad,
Mieltt aratnk,
Sarlzk marokba, kvektk ket
Hogy lekbe raknk.
Mg az utaz sem mond rjuk ennyit sem:
ldjon meg az Isten!
CXXX. ZSOLTR
Bns ember esdeklse
A mlysgbl Hozzd kiltok Uram,
Hallgasd meg n esd, knyrg szavam;
Mert bneinket ha szmba nem vetted,
Ki maradhat meg, ki maradhat meg!
h mert hiszen nlad van a bocsnat,
Lelkem elepedve vrja az Urat,
Nem vrjk ilyen reszket trddel
rk a reggelt, rk a reggelt!
Ht Izrel bzzl a kegyelembe,
Szabadt er szll le fejedre:
Kivon az Isten ingyen kegybl,
Minden bndbl, minden bndbl!
CXXXI ZSOLTR
Az alzatos llek tkre
Szvem Uram nem fuvalkodott fel,
Nem is nztem fl rd kevly szemmel,
Nagy dolgokra, tulsgra nem vgytam,
Erm fltt csodkra nem jrtam,
Nem ksrtk btran:
Csendesitem, st nmitom lelkem,
Hogyha Uram titkaidat sejtem;
Mint csecsem az anyai lben,
Oly csecsem a llek n bennem,
Bzom Uram csendben.
CXXXIII. ZSOLTR
Az egyetrts ajnlsa
Ime mily j, mily gynyrsges,
Atyafinak egytt lni kes,
Mint a drga olaj,
Fel nem fogja a haj,
Lefut a szakllon,
Szaklladon ron,
Kntsdnek prmjn;
Mint Hermon harmatja,
Sion csucst hatja,
Ragyogv tvn:
Csak oda kld az Ur, ldst
s letet, rk ltet, vltst.
CXXXVII ZSOLTR
Emlkezs a babiloni fogsgra
Babilonnak vizeinl srton srvn
Bban ltnk, kesergettnk Sion srjn.
Rnk lehajlott a szomor fzfa ga,
Hegednket fggesztettk srva rja.
nekszra, vg danra ngattak ott:
Hej, a Sion nekibl daloljatok!
Hogy? idegen fldn az Ur nekeit?
Hogy lehetne azokat elzengeni itt!
h, ha rlad Jeruzslem felejtkezem,
Feledkezzk el rlam az n jobb kezem.
nyemhez a nyelvem szke leragadjon.
Hogyha nem lesz Jeruzslem mr vigaszom.
Uram, Uram, emlkezz meg az Edomrl,
Mit kiltott Jeruzslem romlsakor!
Bszlt szavuk felszllott a magas gig:
Duljtok csak, duljtok fel ma fenkig!
Babilonnak lnya, h te elveszend,
Babilonnak lnya, lgy te hulla, medd:
ldott legyen, ki megfizet gaztettedrt,
Mint te nknk, d tenked rette brt,
ldott legyen, ki megragad s vgja szived
Ki sziklhoz paskolja a kisdedidet.
1910. mjus 16