Egy csillag t�rt�nete

A vil�gmindens�g teremt�sekor az �risten �sszegy�jt�tte a csillagokat. K�zt�k volt a mi napunk is. V�gign�zett a ny�zsg� sokas�gon �s besz�det int�zett hozz�juk:

- Figyeljetek r�m! - kezdte. - Gondjaitokra b�zom a teremtett vil�got. Mindegyikteknek adok n�h�ny bolyg�t. Az lesz a feladatotok, hogy ki�rassz�tok a f�nyt, a meleget ezekre a bolyg�kra, s ez�ltal ott �let sarjadjon. Legyenek rajtuk n�v�nyek, �llatok, emberek, mindenf�le �l�l�nyek nagy v�ltozatoss�gban, gazdags�gban.

Ekkor Isten el� j�rultak a csillagok, s mind kapott a bolyg�kb�l, amivel tele volt a zsebe. Kisebb csillagocsk�k egy-k�t bolyg�t, nagyobbacsk�k �t�t-t�zet, �ri�scsillagok sz�z bolyg�t. Ezut�n az �r elhelyezte �ket a vil�gmindens�gben, ahol j� nagy hely van, elf�rtek mind. A gondjaikra b�zott bolyg�k pedig ott keringtek k�r�l�tt�k. De �let m�g nem volt rajtuk, siv�r, kop�r volt valamennyi. Akadtak csillagok, amik j� helyre ker�ltek, ahol nem volt nagyon hideg, n�mi v�z is csillogott a bolyg�ikon elsz�rt t�cs�kban, m�sok viszont ott dideregtek az Univerzum cs�csk�n, sanyar� k�r�lm�nyek k�zt. K�l�nb�z�k�ppen indult az �let�k.

Telt-m�lt az id�. �vezredek j�ttek-mentek, bizony egymilli� �v is elm�lt, s a csillagok k�zt verseng�s t�madt. N�melyik�k m�r n�gy-�t bolyg�j�n is fel tudott mutatni valami �letet. Akadt, ahol m�r n�tt a petrezselyem, a m�sikon vir�gok ny�ltak, s�t akadt olyan csillag, amelyiknek legk�zelebbi bolyg�j�n m�r az els� hangya is megjelent!

Azt�n, ahogy tov�bb teltek az �vmilli�k, ezek a csillagok elhat�rozt�k, hogy sz�zezer �vente �sszegy�lnek, mindenki megmutatja, milyen el�rel�p�st tett az elm�lt id�szakban, �s akik semmilyen �letet nem tudnak fakasztani, azokat megb�ntetik, mert rossz csillagok; elveszik a bolyg�ikat, s mag�nyos, k�bor v�ndorr� kell lenni�k. Otthontalanul, �st�k�sk�nt j�rj�k majd a mindens�g �tjait.

Az Univerzum sz�l�n volt egy eg�szen kicsike csillag. Erej�t megfesz�tve igyekezett ontani a f�nyt, a meleget, hogy h�rom bolyg�j�n �let sarjadjon, de nagyon neh�z dolga akadt: mindh�rom bolyg� olyan kis szerencs�tlen volt. N�h�ny csepp v�z �rv�lkodott mind�ssze a felsz�n�k�n, egy�bk�nt csak m�rgez� g�zok meg nagy k�vek.

J� sz�nd�k� t�rsai figyelmeztett�k:

- Vigy�zz, m�r csak �tven �v �s �ssze�l a nagytan�cs, s ha nem mutatsz fel eredm�nyt, k�theted a v�ndortariszny�t! No, megszeppent a kis csillag, s �gy elkezdte sug�rozni a meleget, hogy maga is beleizzadt. Nem is maradt el a gy�m�lcse! A legk�zelebbi bolyg�n egyik napr�l a m�sikra kin�tt a f�ldb�l egy kaktusz. Volt nagy �r�m!

J�, j�, nem egy gy�m�lcsfa, csak holmi t�sk�s gum�, deh�t az is valami! Nem nagy ig�ny�, be�ri azzal a p�r cs�pp v�zzel, s ha ritk�n is, de sz�p vir�got bont. A kis csillag vigy�zott r�, mint a szeme f�ny�re. B�szke is volt. J�het m�r a nagytan�cs! Megmutatja, hogy � nem mihaszna, lusta csillaga az �gnek!

M�r az els� bimb� is megjelent a kaktuszon, amikor nagy baj t�rt�nt. Azon a bolyg�n ugyanis m�k�d�tt egy mihaszna vulk�n, s ez egyszer csak kit�rt, elbor�totta izz� l�v�val a f�ld felsz�n�t, �s hamuv� �gette a n�v�nyt: hi�ba a t�sk�k, nem tudott v�dekezni ellene. Elcs�ggedt a kis csillag:

-Mi lesz velem? - s�hajtozott. - Senki sem hiszi majd el, hogy itt volt ez a n�v�ny.

Bizony �gy is lett. Letelt az �tven �v, oda�ll�tott�k a tan�cs el�.

-Na, mutass fel valami eredm�nyt!

� mondani kezdte a szomor� t�rt�netet, mes�lt, de ezzel nem hatotta meg g�g�s csillagt�rsait.

-Add �t a bolyg�idat! Nem vagy m�lt� arra, hogy gondjukat viseld! - parancsoltak r�, �s felosztott�k egym�s k�z�tt a h�rom bolyg�t, pedig nekik m�r t�n ezer is volt akkoriban.

Elindult v�ndor�tra a kis csillag. M�g a k�nnyei is potyogtak, �s cs�vak�nt szeg�dtek a nyom�ba. Meddig v�ndorolt? �vekig, �vsz�zadokig, �vmilli�kig? Annyi bizonyos, hogy egy sz�p napon meg�rkezett a mi naprendszer�nkbe. Megcsod�lta vak�t�an vil�g�t� Napunkat, megsz�molta a bolyg�kat, j�t nevetett a Mars v�r�s �br�zat�n, gy�ny�rk�d�tt a Saturnus gy�r�j�ben, a t�voli, pici Pl�t�t pedig el�sz�r �szre sem vette. Legjobban azonban a harmadik bolyg� tetszett meg neki. K�k sz�nben pomp�zott. �ce�nnyi v�z volt rajta.

-Na - gondolta -, ezt megn�zem k�zelebbr�l! N�zte a hegyeket, foly�kat.

-�gyes csillag lehet a gazd�ja - gondolta egy kicsi irigys�ggel a sz�v�ben -, hiszen itt mintha m�r a teremt�s koron�ja, az ember is sz�nre l�pett volna.

K�zel rep�lt a bolyg�hoz, ahogy csak b�rt, csak arra vigy�zott, hogy a nagy vonzer� le ne r�ntsa. M�r l�tta az embereket par�nyi pontk�nt mozogni odalent. Azok is �szrevett�k �t. H�rman is f�ln�ztek az �gre, megl�tt�k, elcsod�lkoztak. S azt is l�tta, hogy ez a h�rom f�ltariszny�z, s elindul a nyom�ba.

- Lass�tok egy kicsit - gondolta a kis csillag -, nehogy nyomomat vesz�ts�k - s sz�p lassan �szott az �g alj�n, minduntalan h�tratekintve: k�vetik-e m�g. K�vett�k, bizony! S m�r nem is k�l�n-k�l�n, hanem egy�tt, mert ahogy egy ir�nyban haladtak, egy �jjel egy �tkeresztez�d�sn�l �sszetal�lkoztak.

�gy teltek a hetek. Lassan megv�ltozott a t�j. Felt�nt egy v�ros, majd egy kisebb falu, a sz�l�n egy barlanggal. A kis csillag k�v�ncsi term�szet� volt, bekukkantott ide is. Elny�lt a szeme a csod�lkoz�st�l! A barlangban egy pici csecsem� fek�dt �llatok etet�j�ben, mellette egy fiatalasszony �s egy f�rfi: biztosan a sz�lei. �llt ott m�g n�h�ny j�sz�g, lehelt�k a cs�pp gyereket, hogy ne f�zz�k.

- Nagyon hideg lehet ott lent - v�lte a kis csillag -, meg�llok itt egy �r�csk�ra, �s adok nekik n�mi f�nyt, meleget. Le is t�borozott az �g alj�n, �szre sem vette, hogy k�vet�i, a v�ndorok is meg�rkeztek id�k�zben. Hanem azt m�r hallotta, hogy valaki megsz�l�tja �t, hatalmas, er�s hangon, mintha az eg�sz mindens�g sz�zattal telt volna meg.

- J�l van, kis csillag, der�k munk�t v�gezt�l! - dics�rte meg maga a Mindens�g Ura. - Igaz, hogy a kaktuszodat elpuszt�totta a vulk�n, m�gis t�bbet tett�l, mint a nagytan�cs leghatalmasabb csillagai egy�ttv�ve, mert te volt�l az, aki megmutatta a vil�gnak Fiam sz�let�s�t. J�jj velem, most megjutalmazlak!

Isten a tenyer�be vette a csillagot, �s elhelyezte orsz�g�nak k�zep�be, az�ta is vil�g�t az ott �l� embereknek �s angyaloknak.