(A Felséges Fejedelemnek és Urának IV. Frigyes1 Úrnak, a Rajna-menti pfalzi Grófnak, a szent Római Birodalom első Választójának, Bavaria Hercegének, stb. valamint kegyelmes Urainak kegyelmet és békességet kíván az Istentől szíve szerint.)

Fényességes Fejedelemnek és Urának Móric Úrnak,2 Hessen Tartománygrófjának, a katzenelbogeniek, dietziek, Zigenhan és Nidda stb. Grófjának. Mint Kegyelmes Fejedelmeinek kegyelmet és békeséget az Úrtól kéván szíve szerint.

Aristidesnek3 ímez mondása nékem ékesnek látszik, Felséges Fejedelmek, mellyel így szól: „Illik Istennek bizonyára templomokat szentelni, az böcsületes embereket pedig könyveknek dedikálásával tisztelni." Melly sententiát4 annyéval követek örömesben, mivelhogy látom, hogy még szent embereknél is az nem volt kelletlen. Mert szent Lukács Evangélista az hatalmas Theofilust5 két könyveinek dedikálásával tisztelte. Melly Apastal két könyvének eggyikéből kivévén amaz mondását Szent Péternek az én dedikálásomnak eleibe tészem: „Ezüstöm és aranyam nincsen nékem, az mi pedig vagyon, azt adom."

Bémutatom azért és dedikálom Ti Felségteknek az Dávid zsoltárit, mellyeket nagy munkával magyar nyelvre fordítottam és az franciai nótákra s' az Lobvasszer Ambros Doktornak6 német versei szerint formáltam és öszveszorítottam, mostan pedig fő barátimnak indításokból az község közé kibocsátom, és azért bocsátom az Ti Felségetek neve alatt ki, hogy az én hálaadó voltomnak és Ti Felségtekhez való tiszteletemnek valami jele légyen, és ez Ti Felségtek Németországában tőlem íratott könyvnek az én földemi nép közt böcsületi öregbüljön.

De ez én dedikálásomban - kétség nélkül - sokan sok hibát találnak, de kiváltképpen kettőt rongálnak legtöbben. Hogy tudniillik ez magyar nyelven írott könyvnek Deák előljáró beszédet tészek eleibe; ismét, hogy Németországnak ez két tündöklő Fejedelminek idegen nyelven való írást dedikálok.

Annakokáért erősítő okaimat, melyekkel ez merészségre indíttattam rövideden előhozom.
És elősszer pedig: látom nem ritkán lenni ez mostani időben, hogy az köznyelven való írásoknak Deák elöljáró beszédet tegyenek elejökbe. Példa erre az Lobvasszer Ambros Doctornak zsoltároskönyve7 - kinek vezető zsinórját követtem ez fordításban - Lipsiában 1594. és az Magyarok dolgairól való Német Krónika8 Casselba 1600. esztendőben, Deák elöljáró beszédekkel voltak németül kibocsáttatva; és vagyon magyar könyv kezemnél, mellyet hasonlatosképpen Deák dedikálással nyomtattak ki Bécsben.

Hogy pedig ez könyvemet Ti Felségteknek öszvességgel akartam dedikálni, ugyanazon erősségekkel indíttattam arra, azmellyekkel én előttem az tiszteletes férfiú, Spethe András9, ezen nótákra Deákul írt zsoltárit az Ti Felséges neveteknek dedikálta, mellyeket rövidségnek okáért elhagyok.

Mert nyilván vagyon mindeneknél, és idegen nemzeteknél is már régen megtudatott, melly dicséretesen érdemlettenek az Ti Felségtek eleji az zsoltárkönyvről, az Szentírásról és az hívek seregiről; mostan is melly kegyes dicséretet érdemeljenek Ti Felségtek az Krisztus Anyaszentegyházától, és az írástudók renditől, érti az egész keresztyén föld kereksége.

Azoknak pediglen, kik ez dedikált könyvnek idegen voltát vetendik szememre, ímezt tészem ismét elejekbe, azmint elősszer is akartam, hogy bánatomra vagyon az nékem, hogy sem aranyi, sem ezüsti méltóságú írást nem hozhatok elő; tudom azonközben, hogy az Fejedelmeknek nem mindenkor csak az haszno­sok és szükségesek, hanem néha még az ritkák is és idegen ajándékok is kedvessek szoktak lenni. Tudják meg osztán ez sze­memrehányók azt is, hogy én kész vagyok minden szidalmat inkább elszenvedni, hogynem hálaadó voltomnak valami jele nélkül kimenni Németországból, úgymint tanúságomnak csendesz partjáról, holott ez tizenhat esztendőkben időmnek majd hason felét éltem el.

Az Te Fölséged Hailderbergai Academiájában pedig, Felséges Választófejedelem - azhol ez zsoltárokat így énekelni tanoltam -, öt esztendőnél többig jótéte­ménnyel élő tanítvány voltam, és Te Fölséged én hozzám és még illyen személyekhez való bővséges adakozó voltát gyakran láttam és vöttem eszembe. Idő­múlván pedig, ez elmúlt télen Felséged engem kegyessen az Sapientia Collegiom10 Tanítóinak asztalához helyheztetött. Mellyekért hogyha hálaadó voltomnak semmi bizonságát nem jelenteném, méltán hálaadatlannak tartathatnám.

Te Felségedet pedig, Hatalmas Mau­riti Fejedelem, mint egy mi időnkbenfénylő, az zsoltáréneklő Dávidnak fiát, Salamont, úgy tiszteltem mindenkor és böcsüllöttem. Továbbá, hogy ezelőtt három esztendővel, midőn az Császár udvránál az én Dictionariomomnak11 béjelentésében volnék Prágában, az Császár Őfelsége Mathematicahoz való szerszámos házában, találkoztam az Te Fölséged asztronómusira, kik látván azt, hogy az én dedikállásom Császár Őfelségének nem lött kedvetlen, dicsérvén Te Fölséged kegyes voltát, intettenek engem, hogy Ti Fölségteket is valaha efféle alkolmatos­sággal köszöntenem.

Melly intés elmémbe mélyen béhatolván megmaradt énnálam; megújjolt pedig az elmúlt esztendőben, midőn Noribergában12 Te Felséged árnyéka alatt én és az én tanítványim, az nemes Stentzingusok,13 ez városnak nézelgetnők szép ékességit és tárházait.

Harmadnap után pedig, hogy Te Fölséged Ratisbonai-14 útában megnézelgetésével méltóztatná az Altofirumbéli-15 Academia collegiomát - holott akkor fordítottam ez zsoltárokat - fogadást töttem menten, hogy ha Isten kegyelméből ez könyv megkészül, Te Fölségednek is offerálom-16. Ez én szándékomat osztán Haidelbergában-17 megerősítötte az Nagyságos ifjú az Késmárki Tököli Miklós,18 megbeszélvén azt, hogy Te Fölségedet az nasszoviai nevezetes Várban, Dillenburg­an, magyarol szólni hallotta. Ó, sok tudományú Fejedelem!

Ezek voltak okai, Felséges Fejedelmek, az én szándékomnak ez zsoltárkönyvnek Ti Felségteknek dedikállása felől, mellyet Isten ajándékából elvégeztemaz noribergaiak Academiájában, minekelőtte azt az döghalál híre megháborítaná, és osztán az böcsületes férfiúnak, az franciai nemből való Boésius Kelemennek19 nékem nagy jóakarómnak hív segedelmiből, örvendetesben ékesgettem. Imár pedig ékes formában kinyomtattatván közönségessé tészem az tiszteletes embernek, tigurumi20 Hollós Christofnak21 az herbornai22 tudós könyvnyomtatónak, nékem bizodalmas jótevőmnek dicséretes gondviseléséből, ki ez Szent Dávid zsoltárit, mint egy Istennek fogadásból ígért könyvet úgy akart az ő műhelyéből kibocsátani, hogy ez halálos időben Isten őtet ez ideig az övéivel egyetemben épen megtartotta, és elhivén azt, hogy ezután is kegyessen meg akarja őrizni.

Ez könyvet annakokáért, Fölséges Fejedelmek, melly azelőtt is sokképpen Ti Fölségteké, és mostan ez európai ennyi sok nemzetek fordítása után énáltalom magyar zubbonköntöskébe öltöztetött, és illy segedelemmel ékesíttetött, és Ti Fölségtek dicsőséges neveinek dedikálta­tott, tiszteletesen és alázatosson offeráltatott, tekintsétek, kérlek, kedves orcával és az régi királyoknak példájokat nézvén - kik, azmint olvassuk, csak az paraszt ajándékokat sem vetették meg, ha mellyek együgyőségből23 elejekben vitettenek - fogadjátok el kegyes kézzel, és az több néktek dedikált könyvek között - kikvel egész könyvtartóhely megtelnék - ennek bár csak az utolsó helyet engedjé­tek, nem az ajándéknak kisded voltát24 nézvén, hanem az béjelentőnek hálaadó voltát és jószándékát javalván.

És azmint másutt az Császár Őfelségétől alázatoson kértem, úgy most Ti Felségteket is, kik ez Birodalomban az Császári Felséghez közelb való helyen, az Császár Őfelsége Atyjafiaival, az Ausztri­ai Főhercegekkel egyetemben hatalommal és nagy jóságokkal tündöklötök, felötte igen kérem, hogy nemcsak énmagamat, hanem az egész magyar nemzetet - mellynek ez könyv kiváltképpen szolgáland - jó akaratjokkal és kegyességökvel méltóztassa Felségtek. Kit ha Felségtektől megnyerendek, azmint reménlem, hálaadó voltomat meg igyekezem mutatni egész életemben, és egyebeket is hasonló igyekezetre szándékozom fölindítani. Legyetek egészségben, Felséges Fejedelmek!

Az Úr Isten Ti Felségteket tartsa meg jó állapatban, légyen veletek, Títeket Szentlelkével igazgasson, és minden­némű áldásival ékesítsen és öregbítsen bővségessen.

Herbornában, Pünkesd innepiben, az Úrnak 1607. esztendejében.

Ti Felségteknek Alázatos Szolgája:  Szenci Molnár Albert