EMLÉKKÖNYV

FŐTISZTELETŰ ÉS FŐMÉLTÓSÁGÚ

DR ANTAL GÉZA

DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS PÜSPÖK URNAK

A BELSŐSOMOGYI EGYHÁZMEGYÉBEN

1926. ÉVI ÁPRILIS HÓ 11-TŐL 15.-IG

1927. ÉVI MÁJUS 15-TŐL 31.-IG TARTOTT

EGYHÁZLÁTOGATÁSÁRÓL

SZERKESZTETTE

NEMESDÉDI SZABÓ BÁLINT

HETESI LELKÉSZ

EGYHÁZMEGYEI FŐJEGYZŐ S TANÜGYI ELNÖK

PÁPA

NYOMTATOTT FŐISKOLAI KÖNYVNYOMDA BETÜIVEL

1929

Kálmáncsa.

 Lelkész: Kovács Bertalan, sz. 1864. Kálmáncsán szolgál 1896 óta. (1927 május 18 szerda)

Tanító: Pap Ferenc igazgatótanító, sz. 1881. Kálmáncsán szolgál 1902 óta.

Gondnok: Kocsis Ferenc. Presbiterek: Zákányi János, Kovács Ferenc, Gergó József, Peperő Ferenc, Pap József, Szabó Sándor, dr. Barla Sz. Sándor, Szabó József, Kustos János, Peperő István, Gere István, Izsák István.

 A község neve a középkorban Kálmán-Csehi, Kálmán Király Csehi alakban fordul elő, amiből arra lehet következtetni, hogy Kálmán  király által  letelepített csehekből  alakult.  Nagyváthy János ugyan Celementia római kolóniából származtatja nevét, de az előbbi következtetés valószínűbb, annyival inkább, mert néhány évtizeddel ezelőtt még általában Somogyban a nép nyelvén Kálmáncse alakban emlegették. Különben a község 1193-tól fogva gyakran fordul elő a régi községek között tekintélyes hely gyanánt, mely 1395-ben már városi kiváltságokat élvezett, a török hódoltság idejében pedig a vármegyének legnagyobb és legtekintélyesebb városa volt.  1554-ben hat városrészből állt, 1571-ben 220 házzal birt. Lakói jómódú tekintélyes kereskedők voltak, kik e foglalkozásukkal nemcsak az országot járták be, hanem sokszor külföldön is megfordultak. Mint sokat járó-kelő egyének meglehetősen tájékozottak voltak az akkori szomorú idők dolgaiban s ezért a hirhordás révén hol egyik, hol másik részre fontos szolgálatokat teljesítettek. E miatt a törökök is jóidéig megkimélték. Azonban  Szigetvár  eleste után a győzelemitias török sereg fékevesztetten dúlta, pusztította a falvakat egymás után. Egy akkori levél szerint egészen Szerényig meglátszott az égő falvak füstje-lángja. Valószínűleg ekkor pusztulhatott el Kálmáncsa is, mely mint gazdag és sok zsákmányt igérő hely vonhatta magára a rabló törökök figyelmét. A község északi és nyugati részén található számtalan csonttörmelék és régi lelet nagy küzdelemre enged következtetni. Az ezidőben Somogyból, Tolnából és Baranyából ez alkalommal rabságra hurcolt 80.000 szerencsétlen magyar között bizonyosan sok kálmáncsai is volt. Templomát a törökök Szigetvárra hordatták

A XV. század végén már két templommal biró község tudvalevőleg a magyar reformáció történetében kiváló szerepel játszott. Valószínű ugyan, hogy cseh eredetű lakói közt a meglehetősen elterjedt husszita tanok miatt már korán tisztultabb vallási nézetek kezdtek hódítani, de igazi reformációját úgy látszik  Eszéki  Imrének,   Tolna   reformátorának köszönheti,  aki 1545-ben a wittenbergi egyetemről hazakerülve, még ebben az évben — miként levelében saját maga elbeszéli: — Kálmán-csehibe jöttem s ott az Isten igéjét másfél hónapig prédikáltam és az Úristen segítségemre volt, mert sokan elhagyták a hamis és istentelen tudományt és a Krisztust követték, különösen a Páduában tanult Endericus Máté, ki ott iskolatanító vala és néhány pap. „ Nagy tömeg nép megtért és az evangélium az egész alsó Magyarországon mind a két Mysiáig (a mai Bulgária és Szerbia)  hangzott és  elterjedt.”  Eszéki munkájának közvetlen további folytatásáról nem tudunk, de ez utóbbi idézet mutatja, mily diadalmasan hódított az már Eszéki idejében. Az 1554-ben baranyai püspökké választott Szegedi Kis István látogatásai során benső viszonyba lépvén Horváth Márk szigetvári kapitányal, ennek és Perneszi Farkas babócsai kapitánynak kérésére előbbi állomáshelyéről Kálmáncsára költözött s így egyházmegyénk e legnagyobb történelmi múlttal biró gyülekezete a legtudósabb magyar reformátor székhelyévé, püspöki egyházzá lett egyidőre, hol részletes zsinatok, papszentelések tartattak s azokon Horváth Márk katonái csapatosan vettek részt, sőt nemesek, bárók és grófok jelenlétében Szigetváron is mentek végbe hasonló ünnepélyek. A virágzó kálmáncsai püspöki egyházban hírneves  főiskola   alakult,   melynek   ekkortájban   Belléni  (vagy Béllyei) Tamás, Szegedi vője volt a tanítója, ki megelőzőleg Wittenbergben tanult s hazatérése után előbb decsi tanító, majd pesti prédikátor lett. A derék Horváth Márk 1559-ben bekövetkezett halála után két év múlva szomorú idők virradtak a nagy reformátorra és vele együtt Kálmáncsára.  Egyik hivő,  Fúria Albert, befolyásos kálmáncsai kereskedő felesége Szegedi újévi beszédét magára nézve sérelmesnek tartván, nemtelenül bosszút állt rajta. Szegedit Imre nevü tanítójával s több kálmáncsai lakossal a kaposvári vajda elfogatta. A kálmáncsai birák hiába próbálták gazdag ajándékokkal a nagy férfiút előbb kaposvári, majd pécsi fogságából kiszabadítani, nem sikerült, sőt Szegedi a legdurvább bántalmazásoknak volt továbbra is kitéve. E szomoru rabságnak s az ebből  való  szabadulásnak  története az  egyháztörténetemből ismerős lévén (l. közelebbről Thurynál 3 - 34. l.), annak részletezése itt elmaradhat, mint magát Kálmáncsát közelebbről már nem érdeklő tény. Fogságából kiszabadulva már csak kevés időt töltött Szegedi Kálmáncsán. 1563-ban húsvét előtt családjával együtt Ráckevébe költözött s itt 1572 május 1-én meghalt.

 Szigetvárnak 1566-ban történt elpusztulásával egyidejűleg, Miként fentebb láttuk, Kálmáncsa is a romboló török hadsereg prédájává lett. A nagy város elpusztult s helyén idővel kis falu telepedett le; Kánnási P. tolnai esperes 1647-iki feljegyzése szerint „quondam ampla civitas, nunc humilis pagus” (hajdani virágzó város, most hitvány falu). Egyháza szintén hasonló sorsra jutott. Az előbbi püspöki, főiskolát tartó városi egyház szerény kis preoranciává zsugorodik össze, hol  Bódis István esperes 1750 ből maradt följegyzése Foglyos Jánost nevezi meg lévita gyanánt. Szegedi korától tehát majdnem 200 éven át e két adaton kivül semmit nem tudunk a nagymultú gyülekezet történetéről. Igy látszik ez időben az iskolatanítók papi szolgálatot is végezlek, mert Bajzát József veszprémi r. kath. püspök ezt a kálmáncsai tanítóra vonatkozólag — több más helyen működő tanítóval együtt — panasz tárgyává teszi 1778-iki vádlevelében azzal, hogy ezek a halottakat is eltemetik stólafizetés nélkül a plébános tudtán kivül. A helytartó tanács szigorú vizsgálat levezetésére Utasította a vármegyét. Ennek következtében elrendelték, hogy az oratóriumot vagy világi célra fordítsák, vagy pedig templomi felszerelésétől megfosztva lezárják s értékesítsék, illetve lerontsák. E sorsra jutott a kálmáncsai oratórium, melyből 1780-ban a vármegye közegei a szószéket, padokat s a többi felszerelést kihurcolták, az épületet lezárták és lepecsételték, a tanító pedig elmozdítás terhe alatt utasíttatott mindennemű lelkészi teendőtől való tartózkodásra. De azért a szívós lelkű Nagy Mihály lévita lovábbra is Kálmáncsán maradt, pajtákban, magánházaknál tanított s a felnőtteknek postillákat olvasott. Az egyház még a türelmi rendelet kibocsátása után is hiába folyamodott 1782-ben prédikátortartásért, kérelmét sok más egyház kérelmével együtt visszautasították.

 Három év múlva 1785-ben azonban felszabadult az egyház s megnyerte az engedélyi prédikátortartásra. Uj lelkészét, Fazekas Józsefet még azon évben beiktatva ismét anyaegyházzá lett. Egyházi épületeiket az 1830-as években emelték. Az utóbbi években az egyház anyagilag sokat erősödött: három országos vásár jövedelmét a politikai község átengedte s az O. F. B. utján a gyülekezet 50 kat. hold földhöz jutott.

Templom. A legrégebbi templomukról annyit tudunk, hogy a török Szigetvárra hordatta. Hogy az 1780-ban lezárt oratórium is mikor, hol s milyen kivitelben készült, adatok hiján ép úgy nem tudunk róla, mint arról, hogy később is használták-e még, vagy pedig újat építettek helyette. A mostani templom 1830-ban épült téglából magas toronnyal. 1912-ben 14.000 koronáért teljesen renoválták s ugyanez alkalommal diszes modern orgonát állítottak bele 4000 korona kiadással, urasztali térítőket vettek 600, és harmoniumot az iskola részére 300 koronáért. A mostani esztendőben pedig a toronytetőt fedik újra. A háborúban elrequirált harang helyett 1923-ban vettek egy 314 kg-os h hangú, jólsikerült harangot 5 millió korona kiadással.

 Lelkészlak. A régebbi épületekről szintén nem maradtak adatok. A most is fennálló épületet 1830-ban emelték téglából cseréptetőre s 1906-ban renoválták 2800 korona kiadás mellett.

 Iskola, tanítólakás. A megelőzőleg volt épületekről nincs semmi feljegyzés. A mai tanítólakás 1830-ban készült, régebben az iskola is ebben volt, de utóbb szűknek bizonyulván, 1881-ben különálló nagy tantermet építettek 2000 frt. költséggel.

 Lelkészek. Régebben Kálmáncsai Sánta Márton itteni működését is említették a történetírók. Ujabban azonban az ő munkálkodását kizárólag Tiszántúlra és Erdélyre korlátozzák és így kálmáncsai működéséről annyival kevésbbé lehet szó, mert Eszéki Imre idézett soraiból az vehető ki, hogy ő volt a gyülekezet első reformátora. Eszéki Imre 1545, Szegedi Máté 1550, Szegedi Kis István 1558—1563. Ettől 1785-ig lelkészek­ről nincs adat. Fazekas József 1785—1798. Fodor János 1898, Vas István 1801, Szentesi Sámuel 1804, Körmendy Sámuel 1814, Mezei István 1818, Szentgyörgyi István 1824, Kacsóh Lajos 1845, Körmendy Sándor 1859, Halka István 1868, Máté Lajos 1896, Kovács Bertalan 1896-tól a mai napig.

 Tanítók: Endericus Máté 1545, Belléni (vagy Béllyei) Tamás 1560 tájban, Imre tanító 1563, Katona Mihály 1620, Samu János 1660 körül. Foglyos János 1751-ig, Liber János ?Nagy Mihály 1780 tájban. Közben s folytatólag hiányzik a névsor Komáromy Béla 1866 1901, Pataky Géza 1901 — 1902, Pap Ferenc igazgató-tanító 1902-től a mai napig. - (1927.05.18)